Az „Öreg Hölgy”, az „Antillák Dívája”, és más hasonló kifejezésekkel szokták illetni ezt a várost, ami egyszerűen kihagyhatatlan, ha valaki Kubában jár.
Ebben a városban bármit lehet csinálni, ha nem vagyunk unatkozó típusúak. Azoknak javaslom a huzamosabb havannai tartózkodást, aki jobban szeret „városnéző” turista lenni, mint „tengerpartos” (jómagam inkább az első csoportba tartozom).
Havanna Óvárosát az UNESCO 1982-ben a világörökség részének nyilvánította, amit teljes mértékben helyeslek. A Vieja valami egészen elképesztő; aki járt itt egyszer, sose felejti el. A gyarmati időkben, vagy még korábban (16-17. sz.) épült pompás, barokk házak hatalmas (valaha volt) gazdagságról árulkodnak. Derékszögű, szűk utcák, hangulatos, pompás terek, templomok lépten-nyomon, méltóságteljes középületek, és a kubai valóság: ezt kapjuk az Óvárostól.
Az ország és lakói annyira szegények, hogy a házak többsége sajnos romlásnak indult, és nem látszik a tatarozási, felújítási igyekezet. Volt olyan utca, amiben 2-3 háznak csak a homlokzata volt meg, a közfalak, támfalak, lépcsők réges-régen leomlottak. A városrésznek kicsit olyan hangulata van, mintha tegnap fejezték volna be a második világháborút. Sok utcában nincs köves út, csak óriási kátyúk, szeméthalmok, betört ablakok, hiányzó ajtók, lógó kábelek, csatornaszag mindenütt. Olyan házakban laknak és élnek, amihez azonnal markolót és buldózert kellene hívni, mert lakhatásra alkalmatlanok.
De mindezek ellenére (vagy emiatt is), a lakók nem csinálnak különösebb problémát ebből: kiülnek az ajtóba, szivar a kézbe, kedélyesen beszélgetnek, a gyerekek baseballoznak, kiabálnak, a kutyák rohangálnak, egy-két Old Timer dudálva elhalad, szól a salsa. Valami egészen elképesztő a lüktetés és a hely atmoszférája. Jómagam először kicsit féltem, amikor beléptem az egyik ilyen utcába, de ez szerencsére hamar elillant és a kíváncsiság vette át a helyét. Ez az egyik legbiztonságosabb hely, a sok pénzt itt hagyó turistát nem érheti bántódás, még este sem, de komolyan. Az emberek barátságosak, segítőkészek, spanyolul szépen elmondják, amit tudni akarsz.
Amit semmiképp sem szabad kihagyni: minél több séta az óvárosban, barátkozás a helyiekkel (ha szavakkal nem megy, akkor legalább gesztusokkal), Captolium, Patargas szivargyár, Erőd, láblógatás a Maleconon.
Az Erődben Che Guevara dolgozó szobáját is láthatjuk, valamint lélegzetelállító kilátás nyílik a városra és a tengerre.
Véleményem szerint a Floridita (Hemingway kedvenc helye) kihagyható, mert nagyon turistás, semmi Kuba. A La Bodeguita del Medio-ba (Hemingway másik kedvenc helye) már el sem mentünk.
A San Francisco téren is érdemes ücsörögni: láthatjuk a helyi piaccsarnokot, illetve azt, hogy a helyiek hogyan halásznak bot nélkül, miközben egy-két teherhajó elhalad az öbölben.
Kihagytuk a piacokat és a kubaiaknak szóló boltokat. Ezt kicsit sajnálom, mert ott még „igazibb”, „életszagúbb” tapasztalatokkal gazdagodhattunk volna.
A Centro (Belváros) ehhez képest kicsit más: széles sugárutak, tágas terek, mangrove és pálmafák mindenütt. Kevesebb a látnivaló, kisebb a nyüzsgés, nagyobbak a legyalogolandó távolságok. Egy napnál többet nem érdemes rászánni.
Látnivalók: Forradalmi tér (nagyon ronda, gusztustalan betonoszloppal a közepén, csak az útikönyvekben látható óriás Che-arc miatt érdemes megnézni), Kolombusz temető, ami akkora, mint egy kisebb magyar falu.
A temetőben kb. 800 ezer sír van, és autóval is be lehet hajtani, viszont figyeljünk a 30 km/h táblákra, mert az is van a temetőben. Ne lepődjük meg, ha egy bolond asszony meg egy gondnok különböző szobrokhoz és sírokhoz el akar vinni minket, hogy lefotózzon ott egy-két pesóért cserébe. Némelyik sír egészen pici, de valamelyik akkora, mint egy kisebb ház. Láthattunk temetést is: itt nincs fekete gyászruha, mindenki „utcai” viseletben vesz részt, de a sírás ugyanaz.
Még ugyanazon a napon esküvőt is láthattunk: itt az a szokás, hogy az ifjú ara egy kabrió Old Timer-en végigmegy a város főutcáján. Nagyon érdekes látvány volt: fekete kislány, rózsaszín menyasszonyi ruha és hasítanak a Malecon sugárúton tapsokat és dudálásokat bezsebelve.
A Havannában eltöltött egy hét igen tartalmas volt, kétszer ennyit is kibírtam volna.
